17.
fejezet
Miután
Chris haza vitt, szinte arra is alig volt erőm, hogy lefürödjek és fogat
mossak. Azonban mikor végre ágyba kerültem és hosszas kérlelés után Chris is
velem maradt, a karjaiban aludtam el. Reggel azonban, mint már hozzá szoktam,
egyedül ébredtem.
Lassan,
mint mindig egy téli álomból kelő medvére hasonlító mozgással keltem ki az
ágyból. Ehhez jött még a chewbacca szerű ásításom is, majd elindultam ki a
konyhába és elégedetten láttam, hogy Chris mint minden itt töltött éjszaka
után, most is a kötényemben sürgött-forgott a konyhában. Az illatok hatására
megkordult a gyomrom.
-
Ehhez hozzá tudnék szokni. – mosolyogtam
rá a legüdébben, ahogy csak tudtam. – Ma mivel lepsz meg? – kérdeztem, miközben
lehuppantam az egyik bárszékre.
-
Gofri. – mosolygott és egy tányérra
bökött, amin egy halom, gőzölgő finomság állt egy magas toronyba rendezve.
Felkaptam az egyiket,
megkentem nutellával és egy hatalmasat haraptam bele.
-
Nem is mesélted, hogy mi volt tegnap a
bátyáddal. – mondtam nem is fáradva azzal, hogy megszólalás előtt lenyeljem az isteni
csemegét.
-
Semmi említésre méltó. – vonta meg a
vállát, de átláttam rajta.
-
Azt akarod nekem mondani, hogy
megszökött a börtönből, aztán a hárpia exedet kérte meg hogy játsza a futár
szerepét, majd ki tudja hány év után végre újra találkoztok kockáztatva az
életeteket csak azért, hogy azt mondhassa: „Hé öcskös, mi a helyzet?” – vontam
fel a szemöldökömet.
-
Mindig Christopher-nek szólít. –
grimaszolt Chris, fel sem nézve a „roppant sok figyelmet igénylő” sütésből.
-
Chris... – néztem rá fáradtan. –
Jogásznak készülök. Ha kell kérdések tömkelegével vagy nyomozással szerzem meg
az igazságot. – mosolyogtam ravaszan.
Chris kiszedett egy
újabb adag gofrit, majd miután sóhajtott egy nagyot rám emelte a meseszép
szemeit.
-
Azt mondta, hogy elkezdett azok után
nyomozni, akik meg akarnak ölni minket. – láttam rajta, hogy nem igazán van oda
a bátyja új hobbijáért.
-
Logikus. Nem menekülhettek örökké. – egy
újabb harapással elpusztítottam a gofrim maradékát és újat kentem magamnak.
-
Ezért inkább menjünk az üldözőink elé és
álljunk ki önkéntes céltáblának? – kérdezte miközben kivette a tejszínhabot a
hűtőből.
-
Néha a legjobb védekezés a támadás. –
jelentettem ki filozófikusan.
Chris halványan
elmosolyodott.
-
Mintha csak a bátyámat hallanám. –
csóválta a fejét. – De se te, se ő nem fogjátok fel, hogy ez nem ilyen
egyszerű. Nem vehetjük fel velük a versenyt.
Felálltam, mert nem
bírtam tovább nézni az önmarcangolását és odasétáltam hozzá, megkerülve a
márványpultot. Miután leraktam a félig megevett gofrimat a két kezembe fogtam
az arcát.
-
Ne törődj bele ilyen egyszerűen!
Pontosan az egyenlőtlen esélyek miatt becsülnek alá titeket. Eszükbe sem jut az
a megoldás, hogy esetleg ti kezdtek majd el vadászni rájuk. – mosolyogtam rá
bátorítóan.
-
Te is meg Zack is, bosszantóan vakmerőek
vagytok. – elkezdett közeledni felém, azonban mielőtt az ajka hozzá ért volna
az enyémhez, felvette a pultról a maradék gofrimat és a szájába tömte.
-
Hé! – kiáltottam fel. – Csinálj
magadnak!
Megfordultam és
elkezdtem sértődötten kenni magamnak egy másikat. Mielőtt azonban bele
haraphattam volna, egy nagy adag tejszínhabot nyomott a tetejére.
-
Így tökéletes. – mosolygott szakértő
képet vágva.
Titokzatos mosolyt
villantottam, majd egy hirtelen mozdulattal az arcába nyomtam a habos édességet.
-
Na így, már tényleg tökéletes. –
vigyorogtam diadalittasan.
Egészen addig, míg
Chris le nem fogta a kezeimet és oda nem nyomta az arcát a nyakamhoz. A hajam,
a nyakam és a háló ingem pántja is tiszta hab lett. Felsikítottam amikor
letörölte az arcát és gonosz mosollyal az arcán felemelte a tejszínes flakont. Nagy
nehezen kiszabadítottam a kezeimet, majd elkezdtem menekülni, de a szökésem a
nappaliig tartott, amikor is Chris elkapott és a földre nyomott. Ráült a
hasamra, a kezeimet pedig egy kezébe fogva a fejem fölé szorította.
-
A vád pimaszság. – vigyorgott és az
arcomhoz emelte a flakont. – A büntetés pedig hab általi halál.
Az utolsó szó után
megnyomta a flakont és egy hatalmas adag habot nyomott az arcomba. Sikongatva
próbáltam szabadul, de egyszerűen képtelenség volt. Amikor végre kifogyott a
flakon, Chris, nevetve törölte le a szemeimről a habot, majd nyalta le az
ujjairól. Én kapva az alkalmon, kihasználva Chris biztonságérzetét, felültem és
hirtelen a nyakába majd a kötényembe töröltem az arcomat.
-
Még mindig kötekedsz? – kérdezte
vigyorogva majd, lábait az enyéim alá rakva, az ölébe kapott. – Nem tudod,
mikor kell feladni és meghunyászkodni mi? – a kezeimet ismét a hátam mögé
szorította.
-
Nem igazán. És szeretek piszkos
módszerekhez folyamodni. – az utolsó mondatot a fülébe suttogtam. Mielőtt
elhúzódtam volna alig érezhetően beleharaptam a fülcimpájába.
Chris felsóhajtott és
éreztem, ahogy lazulni kezdenek a csuklóimat bilincsként közre fogó kezei.
-
Többször kínoztak már meg, mint
ahányszor egy kezemen meg tudnám számolni... – kezdte, majd felsóhajtott,
miközben a füle felső részére egy óvatos puszit adtam. – Ez nem fog bejönni. –
a szavai magabiztosak voltak, a légzése azonban kevésbé.
A fülétől egyre lejjebb
apró csókok kíséretében haladtam a nyakán. Megint
engedett egy kicsit, de még nem elég... Amikor szívni kezdtem a nyakát, már
majdnem teljesen elengedett, de végül az arcán lévő kis adag hab lenyalása volt
a végső csapás. Szinte teljesen megfeledkezett a kezemet tartó szorításól és
ezt kihasználva kitéptem őket és megpróbáltam felpattanni. Chris azonban ismét
elkapta a kezemet és vissza ültetett az ölébe a földre.
-
Ha valamit elkezdtél azt fejezd is be! –
vigyorgott és szellő lágyságú csókot lehet a nyakamra, oda ahol a vágás volt. Jeges
borzongás futott végig a testemen.
Kezeimet tartó kezeivel
még közelebb húzott, miközben ajkait alig pár milliméterre az enyéimtől
megállította. Ekkor megcsörrent Chris mobilja a zsebében. Fogalmam sincs,
hogy mennyi ideig csöröghetett, mert
semmi nem létezett számomra, csak Chris szemei, amikkel szinte felfalt, és
ajkai, amikkel kínzóan közel volt az enyéimhez. Nem sokkal később a hívó
feladta, a telefon pedig elhallgatott. Nem maradt más zaj csak a kettőnk
légzése. (Inkább szabálytalan sóhajoknak nevezném őket.) Szinte elviselhetetlen
volt a köztünk felforrósodott levegő. A fojtogató vágy pedig minden pillanatban
egyre nagyon és nagyobb lett.
Nem
adhatom fel! Erős vagyok! Győzködtem magamat, de miközben a
lehellete az ajkamat csikizte, szinte minden ismert szó, minden eddig érzett
illat vagy őrzött emlék eltűnt. Az egész világ megszűnt. Elvesztem. Elvesztem a szemeiben.
Éppen ezért, jelezve
hogy „megadtam magamat”, óvatos csókkal jutalmaztam a „győztest”. Az ajkaim
alatt éreztem Chris mosolyát. Magam előtt pedig láttam azt a jól ismert
diadalittas vigyort. Mikor végre kiélvezte a győzelmét (pár másodperc után) ő
is visszacsókolt. Először ő is kínzó óvatossággal, ez pedig még inkább arra
sarkallt mindkettőnket, hogy többet akarjunk.
Ahogy a csók egyre
intenzívebb lett, úgy hullottak le a kezemről Chris kezei és tértek át a
derekamra. A hálóingemet, ami már felgyűrődött egészen a derekamig, egyre
feljebb tolta, miközben az oldalamon simított végig a kezeivel. Ahogy egyre
feljebb haladt, nekem egyre kevesebb levegő jutott a tüdőmbe. Egy idő után már
abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán veszek levegőt.
Én eközben kicsomóztam
a kötényt ( egy idegesítően béna és erős masni próbált az utamba állni). Végig
húztam a kezemet a hasától kezdve egészen a mellkasáig. Éreztem az ugyan olyan
eszelősen dübörgő szívét, mint amilyen az enyém is volt. Egyszerre dobbantak
olyan erővel, mintha ki akarnának szakadni a helyükről. A kötény, Chris
pólójának kíséretében landolt a padlón (valahol). Az én hálóingem pedig pár
pillanattal később követte őket. Chris akkor kapott fel és rakott át a
kanapéra. Minden egyes érintése egy újabb tüzes perzseléssel ért fel a bőrömön.
Már mind a ketten
szaggatottan tudtuk csak venni a levegőt, amikor elkezdtem Chris farmerjának
gombjával vacakolni. A kezeimet bénának és ügyetlennek éreztem, mivel Chris
derekamat és combomat simogató kezein kívül semmi másra nem tudtam
koncentrálni. Mire végre sikerült megszabadulnunk a farmerjától, már alig
kaptam levegőt. Úgy éreztem, hogy Chris csupasz mellkasa teljesen összenyom,
ahogy az én csupasz mellkasomhoz tapadt. És mégis, még ez is kevésnek tűnt a
vágyaimhoz képest. Akartam. Bele akartam fulladni. Soha vissza nem térni a
valóságba. Azonban a valóság az ajtócsengő képében döntötte romba a pillanatot.
-
Könyörgöm... ne nyisd ki! – zihálta
Chris a fülembe, amikor az ajkaimat elszakítottam az övétől.
Egy pillanatig
megfontoltam, hogy eleget teszek Chris kérésének, azonban mikor másodjára is
megszólalt a csengő, kelletlenül toltam el magamtól. Morogva ugyan, de kiengedett
maga alól. Én elindultam a hálóingem felé, de az utolsó pillanatban, amikor
arra gondoltam, hogy valószínűleg Jordan áll odakint, Chris pólójánál
döntöttem. A varrás kifelé állt, ráadásul fordítva vettem fel. Azonban nem
bántam, mert így legalább tudni fogja, hogy valaminek éppen a közepén jártunk.
Amikor azonban kinyitottam az ajtót, megbántam a döntésemet.
-
Apu? – néztem ijedten az ajtóban álló
öltönyös, szigorú tekintetű apámra.
Látszott rajta, hogy
nagyon is tudja, hogy valaminek a közepén jártam.
Kövit!!!!!!!!! Gyorsan !!!!!!! Akarom !!!!!!! MOst !!!!!
VálaszTörlés: D Örülök a türelmetlenségednek, de miféle blogger lennék, ha nem húznám egy kicsit az olvasók agyát? : $ <3 Ígérem, hogy pénteken felteszem ; )
TörlésNagggyon tetszziiiiiik :D Gyorsan hozd a kövit, mert meghaloook!!!! ♥ :D
VálaszTörlés^^ örülök, hogy tetszik : ) Holnap (figyelembe véve a kéréseteket) még reggel felteszem (kb. 7 környékén) az új részt. : ) <3
TörlésNagyon jó!! forro jelenet te murk ;)) grrr :DDD kövit :DD hamar-hamar
VálaszTörlésakarom mondani már emgvan a kövi. ez csak olyan megszokás :PP :DD xd ♥
Törlés: D jó látni mikor ilyen jól eltársalogsz magaddal te suta <3 :D
Törlés