16. fejezet

Üdv Olvasók! : )) Köszönöm a visszajelzéseket (habár nem valami sok, de ki a kicsit nem becsüli...) !! <3 A véleményeket továbbra is várom és természetesen Jó olvasást mindenkinek!! ; ) <3

16.   fejezet

 Ha azt mondom, hogy egy örökkévalóságig tartott, mire Naomi megtalálta a tökéletes, „pasi csalogató, kiéhezett prosti ruhát”, még meg sem közelítettem azt az intervallumot, amit igénybe vett a készülődés.Én tíz perc alatt felkaptam egy fehér, lenge mini, egybe ruhát (egy vastag lánccal, ami takarta a nyakam metszett részét), Naomi pedig egy „kicsit” feszülősebb rózsaszín ruhában virított egy órával (!!) később.

                                  

Hát igen, mondanom sem kell volt egy korszakom, amikor rendszeresen többet mutattam,  mint takartam és inkább voltam Lindsey Lohan, mint Teréz anyu. Ezek a ruhák még abból az időből maradtak meg. Ha másra nem is, arra jók voltak, hogy Naomi-t lenyűgözzem a „szekrényem rejtett kincseivel”.

A készülődés és az odavezető út alatt elmeséltem neki MINDENT, arról ami Chris és köztem történt (kivéve az elrablásomat). Jól esett megosztani az érzéseimet valakivel, az pedig hogy egyetértett velem a „Jordan egy számító, beképzelt kis dög” nézetemmel, csak ráadás volt.

Amikor végre megérkeztünk már kintről hallani lehetett a zenét. A jó hangulat szinte kézzel tapintható volt. Mielőtt beléptünk volna az Anaya-ba megragadtam Naomi kezét.

-          Még nem mondtam, de volt egy enyhén szólva zűrös korszakom. – Naomi sokatmondó pillantást vetett a ruháinkra.

-          Asszem, ezt magamtól is levágtam, kiscsibém. – vigyorgott szélesen.

-          Igen, de... hogy is mondjam? Nem nagyon vannak rám jó hatással a bulik. Kifordulok magamból. – éreztem ahogy egyre növekszik bennem a szorongás.

-          Ezért vagyunk itt! – kiáltott fel Naomi vidáman. – Ne... légy... önmagad! – megragadt a vállaimnál fogva. – Ereszed el magadat! Én majd figyelek rád, ne aggódj! – azzal a lendülettel már el is indult be a tömegbe, maga után vonszolva engem is.

A kétméteres szekrény, akit biztonsági őrnek csúfoltak, olyan egyszerűen engedett be minket, amikor meglátta Naomit, mintha VIP vendégek lennénk. Jobbnak láttam inkább nem megkérdezni Naomit, hogy mégis hogyan intézte el a bejutásunkat.

Odabent már igencsak forró volt a hangulat és habár az elején nem voltam olyan lelkes, mint lesben álló, nőstény oroszlánra emlékeztető barátnőm, jó pár ital után már a táncparkett kellős közepén találtam magamat. Kezemben valahogy mindig volt legalább egy pohár. Kezdetben eltoltam magamtól az összes hozzám simuló pasit, mondván, hogy most aztán pasikra van szükségem a legkevésbé, de ahogy fogytak a poharak én meg egyre jobban ráhangolódtam a zenére, már teljes odaadással adtam át magamat a hangulatnak. Vadidegenek csókolták végig a nyakamat és simogattak végig az egész testemen a megannyi szám alatt. Naomi egyik pillanatról a másikra eltűnt. Ott voltam és éreztem, a nem is olyan régi és ismerős életem lüktetését. Visszatértem! Gondoltam, mielőtt lekaptam egy pasit. Azt sem tudtam, hogy néz ki, mert egy kicsit sem érdekelt. Mind a négy fickóval való smárolásom alatt csak egy valaki lebegett a szemem előtt. Ez pedig újabb partnerek keresésére sarkallt, mivel egyik sem volt olyan szenvedélyes és heves, mint Chris. Egyik sem dobogtatta meg a szívemet és egyik sem ért fel ahhoz az érzéshez, amikor ő zárt a karjába. Egy újabb kéz, egy újabb mellkas simult hozzám. A világ forgott velem, mintha egyetlen egy biztos pont sem lenne, amibe megkapaszkodhatnék.

-          Nem is tudtam, hogy ilyen rossz is tudsz lenni. – Chris hangja, ahogy pár centiről a fülembe suttogott, olyan erővel rántott vissza és állította meg a ringlispirként pörgő világot, hogy majdnem megállt a szívem.

-          Chris? – a hangzavarba valószínűleg nem hallotta, de amikor megfordultam a jól ismert komisz mosollyal találtam szembe magamat. Szemei olyan pajkosan ragyogtak a sötét szórakozóhely villódzó fényeiben, hogy szinte nem is tűnt emberinek.

Az érzések, amiket eddig hiányoltam, egyszerre rohantak meg. Szinte fojtogatott az öröm és a megkönnyebbülés. Az alkohol, ami a meleg miatt olyan gyorsan a fejembe szállt, gyorsabban össztökélte cselekvésre a testemet, mint ahogy az eszem járt. Gondolkodás nélkül körbefontam Chris nyakát és olyan hevesen csókoltam meg, hogy a fiú még reagálni sem tudott hirtelen. Ami azt illeti valószínűleg nem is akart, (na igen, őt nem az alkohol, hanem a józan ész irányította.....legalábbis pár másodpercig) de végül mikor még enyhe, erőtlen próbálkozása is kudarcba fulladt, hogy eltoljon, végre körbe fonta a derekamat és viszonozta a csókot. Fogalmam sincs mennyi ideig álltunk ott, de egy idő után, valahogy túl soknak éreztem a rajtunk lévő ruha mennyiségét. Elszakadtam a szájától és áttértem a nyaka, parfümös, lágy részére. Chris légzése ijesztően sokszor hagyott ki. Miközben apró csókokat nyomtam a meleg bőrére, éreztem, hogy vonakodva ugyan, de eltol magától. Mielőtt azonban ellenkezhettem volna, megragadta a kezemet és elindult velem ki a tömegből.

Amikor kiléptünk a szórakozóhely bejáratán, olyan erővel csapott meg a friss, éjszakai levegő, hogy szinte egyből kijózanodtam. Szó szerint pofán csapott. Csak akkor jöttem rá miket is műveltem. Először az a rakás vadidegen hapsi jutott eszembe, majd amikor megpillantottam a velem szemben álló Chris-t, eltűnt a szégyen és csak a harag maradt. Odaléptem hozzá és egy akkor pofont adtam neki, hogy szinte égette a tenyeremet.

-          Hogy volt merszed kihasználni, hogy részeg vagyok? – mondtam még mindig egy kicsit részeges hangsúllyal, a rám meredő értetlen szempárnak.

-          Te használtad ki, hogy... pasi vagyok! – vetett ellen felháborodva még mindig az arcát fogva Chris.

-          Ez az én estém! – fakadtam ki, mert minden fájdalmam egyszerre tőrt rám. – Mit keresel itt?! – a kis melodrámámnak köszönhetően mindenki minket figyelt. A mindenki alatt egy chiwawa-t is értek, aki egy ridikülben lapult (O.o?).

-          A bozontos hajú barátnőd hívott, hogy idézem: „Fay teljesen átment giga-mega ribancba. Gyere és hozd vissza a jó kislányt!”. – az ő szájából olyan viccesen hangzottak Naomi szavai, hogy majdnem elmosolyodtam. De csak majdnem!

-          Hát teljesen felesleges volt, hogy ide gyere! – fontam keresztbe a karomat. Reménykedtem benne, hogy egy rosszalló, zárkózott magatartás formának veszi és nem veszi észre, hogy mennyire fázok. – Vissza megyek és élem az életemet. Éld te is a tiédet! – már fordultam volna, de Chris megragadta a kezemet.

-          Ez nem te vagy Fay! – fordított magával szembe.

-          És mi van ha igen? – rántottam ki a kezemet az övéből. Jordan szavai folyamatosan ott visszhangzottak a fejemben, de mégis Chris „Tettem már rosszabbat” válasza fájt a legjobban. – De ne aggódj sikerrel jártál... legalábbis félig! – mondtam vidámságot színlelve.

-          Mi? – nézett rám ismét értetlenül.

-          Az ujjad köré csavartál. – vetettem neki oda és éreztem azokat a hülye, sunyi kis kegyetlen könnyeket a szememben. – A kifosztás rész azonban nem fog összejönni. Ennél azért okosabb vagyok.

-          Szerinted tényleg csak ennyit jelentesz nekem? – kérdezte szomorú szemekkel miközben oda lépett elém olyan közel, hogy csak épphogy nem értünk egymáshoz.

-          Hát, amikor Jordan... – kezdtem bele sokkal kevesebb elszántsággal, már szinte meghunyászkodva előtte.

Hogy csinálja? Gondoltam bosszúsan, miközben semmi másra nem tudtam figyelni, mint az édeskés illatára, a fel-le mozgó mellkasára, sötét, szinte fojtogatóan mély tekintetére, tökéletesen ívelt ajkaira... Még mit nem! Hirtelen hátra léptem. Nem hagyom, hogy elcsábítson! Még egyszer nem!

-          Nem tagadtad! Még csak nem is ellenkeztél! Sőőőőt... – tört ki belőlem ismét heves indulattal, amikor már biztos távolságban álltam a bűvkörétől.

-          Mert ismerem Jordan-t. Ha védeni próbáltalak volna, az csak olaj lett volna a tűzre. Nem volt kedvem a füled hallatára neki állni vitázni az exemmel arról, hogy mennyire kedvellek. Akkor csak elkezdett volna még jobban szapulni téged, és...

-          Kedvelsz? – a kérdésem úgy megdöbbentette, mint a pofon, amit kapott.

-          Én csak... – ahogy elhallgatott, rájöttem, hogy azt az aprócska szót, nem igazán tervezte kimondani. Ahogy pedig kétségbeesetten kereste a szavak és próbált témát terelni még ellenállhatatlanabbnak tűnt, mint eddig bármikor. – Én csak... szimpatizálok veled, mármint... elismerem, hogy mennyire... jó vagy... meg... – annyira emlékeztetett magamra, mikor zavaromban össze vissza beszélek, hogy akaratlanul is elmosolyodtam.

Megszakítva a kilátástalan harcát, amit a szavakkal vívott, ismét én kezdeményeztem és tapasztottam be a száját az ajkammal. Eltolt magától és ijedten nézett rám.

-          Ugye ezután, most nem kapok pofont?

-          Majd azt még meglátjuk. – jelentettem ki, majd ismét megcsókoltam.

Ez alkalommal gondolkodás nélkül csókolt vissza. A háttérből taps hallatszott. Amikor abba hagytuk a csókot és megfordultunk, láttuk, hogy legalább öt ember, minket néz és tapsol, a happy end örömére. Ebből kettő transzvesztita volt, az egyik a chiwawa-s csinibaba, kettő pedig valami partybula.

-          Vissza tapsoltak minket. – kacsintott rám a karjaiban tartó Chris, majd az államnál fogva felemelte a fejemet és újabb csók következett.

Mindegy hányszor csókolt meg, a gyomrom minden egyes alkalommal görcsben állt. De nem az idegességtől vagy a félelemtől, hanem a boldogságtól.

Ez alkalommal kaptunk egy adag „Menjetek szobára!” bekiáltást, meg egy „Jesszusom, kaptok még levegőt?”. Az utóbbi megszólalás Naomi-tól jött, ezért rögtön abba is hagytuk műsort.

-          Örülök, hogy ismét ilyen jól kijöttök, de nem mehetnénk végre? Valami totál részeg hapsi el akar venni feleségül és családot akar alapítani velem, úgyhogy jó lenne lelépni, mielőtt még hívat egy papot. – nézett rám türelmetlenül.

Bólintottunk és elindultunk a kocsimhoz. Naomi félelmében, hogy bekötik a fejét, előre sietett, így Chris-szel mi kissé lemaradtunk. Ujjainkat összekulcsolva sétáltunk egymás mellet.

-          Egyébként ne aggódj! – fordultam Chris-hez. – Jordan-nel szemben meg tudom magamat védeni. Beismerem, hogy az egyik leglenézőbb, legidegesítőbb, legegoistább és legtapintatlanabb nő akit ismerek, de még csak meg sem közelíti az anyámat. Ezen kívül, amint láttad, ha kell én is tudok rossz lenni. – kacsintottam rá, mire ő egy puszit nyomott a homlokomra.

-          Bevallom, megijesztett, hogy mennyire. – villantotta rám féloldalas mosolyát.