1.
fejezet
Kétszer próbáltam
felhívni Chris-t, mire végre felvette. A hangja fáradt és kicsit nyúzott
volt. Akármennyire is akartam tagadni, a
szívem figyelmen kívül hagyva a haragomat, nagyot dobbant, amikor beleszólt a
telefonba.
-
Szia. Minden rendben? - kérdezte Chris.
-
Szia, igen csak... – elhallgattam.
-
Mi az? Tegnap este nem értelek el. Történt
valami? – hallatszott, hogy megijesztette a hallgatásom.
-
Beszéltem Jordan-nal. – kezdtem bele
nehezen. A szavak ólom lassúsággal jöttek a számra. Mély levegőt vettem, majd
jobbnak láttam rögtön a lényegre térni. – Igaz, hogy öltél embert? – a kérdésem
úgy megdöbbentette, hogy nem is válaszolt. – Tehát igaz. – suttogtam.
-
Fay, ez nem ilyen egyszerű. – kezdett
bele.
-
Önvédelem volt? – ez volt az utolsó
esélye, amivel elfogadható indokot adhatott volna.
-
Nem... – vallotta be kelletlenül. –
de... – rögtön megnyomtam a kis piros gombot és megszakítottam a vonalat. Szemét!
Az ajtócsengő, pontban nyolckor
szólalt meg (Egy órával és tizenhárom nem fogadott hívással később). Milyen pontos! Gondoltam miközben a
tükör előtt állva végigsimítottam a fekete koktélruhámon.
Miközben
az ajtóhoz sétáltam, megint hatalmába kerítette a kétely. Az pedig, hogy
bicegve mentem a lapos talpú topánkámban, nem sokat dobott a magabiztosságomon.
Aztán megint eszembe jutott a Jordan által küldött sms és a Chris-szel
lefojtatott telefonbeszélgetés, így kihúzott háttal, elszántan, mosollyal az
arcomon nyitottam ajtót.
-
Azta! – bukott ki Charley-ból, aki kissé
alul öltözöttnek tűnt mellettem. – Gyönyörű vagy, de ez egy kicsit elegáns ahhoz,
amit én terveztem.
-
Miért? Mit terveztél? – vontam fel a
szemöldökömet.
-
Majd meglátod. – mosolygott rám,
miközben ragyogó kék szemeit az enyémbe fúrta.
Alig zártam be az
ajtót, Charley már fel is kapott a földről. Komolyan,
mintha valami nyomorék lennék. Már annyiszor megtette, hogy ez szinte már
meg sem lepett.
-
Tudok járni... illetve bicegni. –
mondtam, miközben odavitt a kocsijához.
-
Orvosi utasítás, hogy ne terheld a
lábadat. Mint félreértésből kikiáltott pasid, nem ellenkezhetek egy orvos
utasításaival. – nem csak a szája, még a szemei is rám mosolyogtak alig egy
arasznyira az arcomtól.
-
Nálad bevett szokás, hogy az összes
részegen autón táncoló nőt elviszed randizni? – kérdeztem, mikor már a
kocsijában ültünk.
-
Itt már te alapból kiesnél, hiszen te
nem táncoltál rajta, csak belezuhantál. – nevetett fel.
A nevetése betöltötte a
kocsit és mivel most nem volt lehajtva a teteje, sehova sem szökött el a
hangja. Akaratlanul is elmosolyodtam.
-
Muszáj emlékeztetni arra, hogy milyen
szerencsétlen vagyok? – temettem a tenyerembe az arcomat. – De mentségemre
szóljon, hogy a kocsit a barátnőim szemelték ki. – kicsit megpróbáltam
szépíteni a történteken.
-
Mint az újságos bódét? – nézett rám
huncutul csillogó szemekkel.
-
Honnan tudsz arról? – tátottam el a számat.
-
Rendőr vagyok. – vonta meg a vállát. –
Kicsit bele kukkantottam az aktádba.
Nagyszerű!
Már most bánom, hogy itt vagyok. Most már nem csak egy iszákos vandálnak, hanem
egy gyújtogatónak is tart.
-
Ez... – nem jutott eszembe hirtelen semmi
órán tanult frappáns szó, amivel jellemezni tudtam volna ezt a sunyi húzását.
Pedig könyörgöm jogot tanulok! – nem fair! – Ejha Fay, ezen aztán sokat agyalhattál.
-
Nem az én hibám! – nézett rám döbbenten,
mintha tényleg így is lenne. – Ha legutóbb nem említetted volna, hogy volt
meredekebb húzásod is, akkor nem néztem volna utána. Kíváncsi vagyok, de ezért
vagyok jó zsaru. – kacsintott rám büszke képpel.
-
Akkor gondolom már semmi újat nem tudok
mondani magamról. – Kivéve Chris-t, de a
feljelentést inkább hanyagolnám még akkor is ha egy hazug gyilkos.
-
Ezen kívül semmit sem tudok. Esküszöm. –
a szívére tette a kezét, hogy bizonyítsa, mennyire komolyan gondolja.
-
Jobb is. – forgattam meg a szemeimet,
ahogy számításba vettem az elmúlt heteimet. Amikor azonban megláttam, hogy Charley
milyen szemekkel néz rám, rögtön meg is bántam.
Bravó
Fay, egyből mesélj is el neki mindent! Akkor aztán bűnrészesség vádjával rohadhatnék a sitten. Úgy is
visszatérő vendég vagyok. Miközben ezen morfondíroztam Charley átható kék
szemei, még mindig magyarázatot követeltek.
-
Pff... csak a családom. – nevettem fel
alig átlátszó ártatlansággal, habár tényleg volt benne igazság. Két embert ért
lövés, sok gyilkossági kísérlet, testi sértés (itt Chris jobb horgára
gondoltam), stb.
Most
hogy bele gondolok, velejéig romlott vagyok. Ez talán megmagyarázza a
vonzalmat, amit Chris iránt érzek. Mi?! Miket beszélek?! Milyen vonzalom? Az a
múltam. Chris-szel végeztem, egyszer s mindenkorra.
-
Min gondolkozol? – Charley hangja
rántott vissza a magammal folytatott szópárbajomból. – Olyan furcsa arcot
vágsz.
-
Csak elkalandoztak a gondolataim. Ne
haragudj! – mosolyodtam el és közben pedig korholtam magamat az egy percnyi
gyengeségem miatt.
Szerencsére Charley
sokkal inkább Mia-ra hasonlított, mint Naomi-ra, így annyiban hagyta a dolgot.
Már éppen meg akartam kérdezni, hogy hova megyünk, amikor megérkeztünk egy
autósmoziba.
-
Úristen! – kiáltottam fel.
-
Mi az?! – Charley olyan hirtelen
taposott bele a fékbe, hogy majdnem lefejeltem a műszerfalat.
-
Mindig is el akartam menni egy
autósmoziba. – a vigyorom olyan széles volt, mint egy kislányé, aki először ül
körhintán.
-
Örülök. – látszott rajta, hogy
megkönnyebbül az örömöm láttán. – Ez is benne volt az aktádban.
-
Mi?! – néztem rá elkerekedett szemekkel.
-
Csak vicceltem. – nevetett fel Charley
én pedig bele boxoltam a vállába.
-
Ne nevess! – korholtam le de én is
vigyorogtam, mint egy betépett hippi.
-
Ne haragudj, de látnod kellett volna az
arcodat. – egy vigyorra szelídült a nevetése.
-
Inkább keressünk valami jó helyet
magunknak, Humorzsák! – durcásan keresztbe fontam a karomat magam előtt.
Charley vigyora még
mindig a füléig ért, amikor beálltunk a helyünkre. A szemei még jobban
ragyogtak a jókedve miatt, ez pedig nagy mértékben megnehezítette, hogy
haragudjak rá. Már legalább ötször bocsánatot kért, de a vigyort nem tudta
leszedni az arcáról, ez pedig teljesen semmissé tette a próbálkozásait, hogy
kiengeszteljen.
-
Mit nézünk vigyori? – kérdeztem tőle, de
már nekem is mosoly volt az arcomon. Egyszerűen képtelen voltam rá neheztelni. Végül is ez nem olyan, mintha elhallgatta
volna, hogy embert ölt. Jegyeztem meg zabosan. A fenébe is, már megint mit keres a fejemben?
-
A római vakációt. – amikor meglátta az
arckifejezésemet rögtön elkezdett mentegetőzni. - Csak ez volt ebben az időpontban,
de ha akarod elmehetünk.
-
Maradhatunk. Szeretem ezt a filmet. –
mosolyt erőltettem az arcomra, ami olyan meggyőzőre sikerült, hogy Charley
elmosolyodott és megnyugodott.
Pedig
én tényleg szeretem ezt a filmet! Csak a sztorija, most valahogy annyira közel
állt hozzám. A hercegnő, aki megunja a kötelezettségeit és a származásával járó
gondotak. Elszökik és találkozik egy idegennel akivel egymásba szeretnek. Amikor
éreztem, hogy könnybe lábad a szemem, végre lekapcsolták a lámpákat, amik a kis
kert szerű pázsit körül voltak és a vásznon megjelent a film első képkockája.
Így legalább Charley nem láthatta a könnyeimet és az arckifejezésemet, ami
egyszerűen képtelen volt ugyan azt az érzelmet fél másodpercnél tovább
tükrözni. Először bánat, aztán harag, szenvedés, bűntudat, féltékenység, düh,
kín, keserűség, majd ismét indulat.
A film a tetőfokára
hágott és az érzelmeim is, amikor megcsörrent a mobilom. Mikor máskor?! A könnyeim már feltartóztathatatlanul folytak,
amikor megláttam Chris nevét. A könnyeim vagy a túlcsordult érzelmeim miatt nem
láttam a hozzám hajoló Charley-t.
-
Az elkalandozó gondolataid oka? –
kérdezte, én meg meghökkenve néztem fel rá.
Honnan
tudja?
Charley szó nélkül
beindította a motort, és figyelmen kívül hagyva a szitkozódó nézőket, kihajtott
a moziból. Fogalmam sem volt róla mennyi ideig mentünk és hallgattunk, de
egyszer csak valahol egy domb tetején lefékezett. Olyan kihalt volt a környék,
hogy azt hittem mindjárt lelő és itt ássa el a hullámat. Ha ennyire mérges, akkor végig nézhettük volna a filmet. Állapítottam
meg magamban érezve a növekvő félelmemet.
Charley csak ült és
rám emelve kimondhatatlanul szép szemeit, várta hogy én mondjak valamit.
-
Sajnálom. – csak ennyit tudtam kinyögni.
-
Ugyan mit? – mosolygott rám kedvesen,
szinte már túl kedves volt hozzám.
Könyörgöm
egy hisztis kis fruska vagyok. Legalább mérges lehetne rám, hogy ne érezzem
magamat ilyen hálátlan szajhának.
-
Hogy tönkre tettem a randit. –
grimaszoltam, és megtöröltem a könnyáztatta arcomat.
-
Nem tetted tönkre. – vonta meg a vállát.
– Ide akartalak hozni a film után, szóval csak felgyorsítottad. Úgy is utálom a
nyálas happy end-eket. – mosolygott rám ismét.
-
Én is. – vallottam be megvilágosultan. Most hogy mondja, mindig is zavartak.
-
Na de tessék! Ugyan nem ezt terveztem,
de öntsd ki a szívedet! Ez nem volt benne az aktádban, úgy hogy most itt az
alkalom, hogy ki tudjam bővíteni. – kacsintott rám én meg hangosan felnevettem
a játékos arckifejezésén.
-
Csak egy srác. – vontam meg a vállamat.
-
Az exed? – kérdezett rá egyből a
lényegre.
-
Azt hiszem. Nem tudom, hogy ki is volt ő
nekem. A lényeg hogy hazudott.
Olyan türelmesen nézett
rám azokkal a hatalmas kék szemeivel, hogy legszívesebben elmondtam volna neki
mindent az elejétől a végig.
-
Megbocsájtasz nekem egy sablonos ám
ugyan akkor nagyon is hatásos módszerért? – ha valaki így nézett volna rám,
ilyen szemekkel, akármit megbocsájtottam volna neki, tehát határozottan
bólintottam.
A következő
pillanatban, azonban olyan váratlan dolog történt, amire nem számítottam. Charley
odahajolt hozzám, majd két kezébe fogva az arcomat megcsókolt.
igenjó kövit *-*
VálaszTörlésKöszi : $ sietek ; )
TörlésNo!!!!!!!!!!!!
VálaszTörlésChris and Fay <3
But not Charley :(
Chris <3 <3
azt megígérhetem, hogy Chris nem áll majd csak úgy félre ; ) : P
Törlésmég mindig imádom*-* lécci belinkeled azt amit még az előzőnél említettél azt a másik blogodat, amit a bnőddel írsz? :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy nem okoztam csalódást ; ) <3 remélem ez is tetszik majd ; ) : twinfate.blogspot.com
TörlésJuuuj.nemáár. Chris sokkal aranyosabb, még akkor is ha már ölt embert.:$
VálaszTörlésNagyon jó lett, siess a következővel légyszivees :) <3
Na igen ... senki sem lehet tökéletes : P Sietek! <3
TörlésNemrég kezdtem el olvasni a blogodat, most itt tartok, de az a bajom, hogy naggggyon nem szimpi Chris. Eddi se volt az. :( (Mellesleg a 3MSC-ben se volt szimpi H.)
VálaszTörlésTeam Charley!! ♥ ♥
Kicsit meglepődtem, de örülök, ha vegyes érzelmeket vált ki az emberekből, amit írok. : ) Majd még meglátjuk mit hoz a jövő ; )
Törlés