2013. április 25., csütörtök

14, fejezet

*cirip cirip cirip cirp* körülbelül ezzel tudnám jellemezni az előző fejezetre érkező vélemények állapotát... Akik viszont vissza jeleztek azok erőt adtak ahhoz hogy ne csalódjak egy orbitálisat. ; ) nekik nagyon szépen köszönöm!! <3 Főleg nekik ajánlom ezt a részt ( hálám jeléül ^^ ) !
Mivel nem akarok a komik mennyiségéhez mérten hozni az új részeket, ezért csak remélni tudom, hogy most kicsit többen "megerőltetik" magukat.
Jó olvasást mindenkinek, remélem tetszeni fog! ; ) <3






14.   fejezet


Lassan kinyitottam a szememet. A kezemmel a mellettem fekvő Chris-t kerestem, azonban csak a hűlt helyét találtam. Nyújtózkodtam egy nagyot, majd felültem az ágyban. A szoba úgy nézett ki, mintha valaki betört volna az éjszaka közepén és feldúlta volna. Nehéz volt elhinni, hogy a törött lámpám, a szétdobált párnák, takarók, a felgyűrt szőnyeg és még a falon ferdén álló, világító tornyos képem is Chris és az én éjszakai... tevékenységünknek volt köszönhető.
Lassan felkeltem az ágyból és felvettem az asztalom előtti szék támlájára terített fehér inget. Csak amikor elkezdtem begombolni, akkor jöttem rá, hogy ez az ing volt, amit Chris ott hagyott Trentó-ban és amiben először megcsókolt. Muszáj volt elmosolyodnom az irónián. Mélyet szippantottam a Chris-illatú (na jó bevallom azóta nem mostam ki. természetesen véletlenül.) ingbe és mosolyogva léptem ki a szobából. Amint kitettem a lábam a küszöbön, megcsapott valami isteni illat a konyha felől. Chris megint a kis kötényemben, egy fehér pólóban és egy sötét farmerben sütögetett.
-          Jó reggelt! – mosolygott rám. – Ugye szereted a palacsintát? – kérdezte miközben a levegőbe feldobva megpörgette az ínyencséget.
Felvágós!
-          Ki az, aki nem? – kérdeztem vissza és leültem a pult melletti bárszékre. – Kicsit furák a palacsintáid. – állapítottam meg a kis vastag, kör alakú „palacsintákat” elnézve.
-          Ez almás amerikai palacsinta. – csapott a kezemre a tésztás merőkanállal, mielőtt még felkaphattam volna egy almás izét. – Előbb juharszirupot kell rá tenni. – vigyorgott, miközben én a szemeimet forgattam. Mert a normális palacsinta már nem menő!
-          Azt hittem gyorsan el kell tűnnünk az üldözőink elől. Te meg itt sütögetsz? – vontam fel a szemöldökömet.
-          A reggeli fontos része a napnak. – olyan képet vágott, mint akit felháborít, hogy ezt nem tudom. – Hol tartod a juharszirupot?
-          Honnan veszed hogy van? – vontam fel a szemöldökömet.
-          Onnan, hogy még extra szűz olívaolajat is találtam, amikor a olajat kerestem. Ha van extra szűz olívaolajad, akkor muszáj hogy juharszirupod is legyen. – vonta meg a vállát, és vágott tudományos képet az okfejtéséhez.
-          Igaz. – húztam féloldalasra a számat, majd megkerülve a pultot mentem oda a szekrényhez. A juharszirupot a felső polcon tartottam (mivel sohasem használtam), ezért nyújtózkodnom kellett hogy elérjem.
Már hozzá értem a mutatóujjam hegyével, amikor két kar fonódott a derekamra és Chris belefúrta az arcát a vállamba.
-          Ahelyett, hogy rám akaszkodsz, nem akarsz inkább segíteni? – nevettem fel, mert az orrán kifújt levegő csikizte a nyakamat.
-          Kellett neked ilyen hiányosan felöltözni. Különben is nem olyan fontos most rögtön enni. – a kezével közben lassan, gombról-gombra elkezdte kigombolni az ingemet... vagyis az ingét.... mindegy. Feltűnt, hogy a legutóbbi esethez képest, most milyen jól megy neki. – Még a végén megégetnéd a szádat. 
A tenyerébe fogta a jobb arcomat és odafordította magához. Mint mindig, ha hozzám ért, most is szaporán vert a szívem. Amikor pedig az ajka hozzáforrt az enyémhez, már nem is hallottam mást, csak a szívem kalapálását.
-          Szörnyű vagy. – motyogtam halkan, majd megfordultam és viszonoztam a csókot.
 A keze az ingem alá csúszott miközben végigsimított a hátamon. Én eközben elkezdtem kikötni a kötényét, majd nekiveselkedtem vakon felhúzni a pólóját. Csak arra az egy pillanatra távolodtunk el egymástól, amíg ledobta magáról a ruhákat, majd két kezébe fogva az arcomat ismét megcsókolt. Elkezdtem a nadrágja gombjával vacakolni, miközben arra gondoltam milyen idegesítő, hogy ilyen sok ruha van rajta. Elszakadt az ajkamtól és most a nyakamat kezdte el csókolni. Majd amikor már szinte levegőt sem kaptam,  benyúlt a combom alá és felrakott a pultra. Én összekulcsoltam a lábam a derekán és még közelebb húztam magamhoz. Alig kaptam levegőt. És zihálását hallgatva ő sem juthatott túl sokhoz. Fél kezével elengedett és lesöpört jó pár edényt a zsúfolt konyhabútorról. Valami el is tört, de jelen pillanatban nem érdekelt túlzottan. Chris ajka ismét az enyéimre tapadt és óvatosan felfektetett a pultra. Valami ragadt a derekamnál, de nem foglalkoztatott túlságosan, hogy mibe feküdhettem bele. Ő rekord idő alatt mászott fel rám és kezdett el kibújtatni az ingből. A lábam ekkor valószínűleg hozzá érhetett a sütőhöz, mert olyan tűzforró melegséget éreztem a bokámnál, mintha valaki egy izzó vasat nyomott volna neki. Felkiáltottam fájdalmamban, Chris-t pedig reflexből löktem le magamról, minek következtében nagy robajjal ért földet a konyhakövön.
-          Mi az? – állt föl a derekát dörzsölve.
-          A lábam. Hozzá ért a sütőhöz. – nevettem fel a vörös bokámat szorongatva.
-          Mutasd. – nevetett ő is.
Amikor azonban odanyúlt, hogy megfogja  a lábamat, megláttam, hogy véres a keze.
-          Miért vérzik a kezed? – kerekedett el a szemem, majd megláttam egy apró üvegszilánkot a véres sebből kiállni.
Chris óvatosan kihúzta belőle a szilánkot, majd a fejét csóválva nézett rám sötét szemeivel. Bele tudtam volna veszni azokba a csillogó, sötétséget rejtő szemekbe.
-          Látod? Még a végén megölsz. – vigyorodott el.
-          Nem az én hibám volt. – nevettem fel az arcát nézve. – Ha nem hajtasz végre egy „Gyorstakarítás kezdőknek” mutatványt, akkor... – nem tudtam befejezni, mert Chris hirtelen megcsókolt.
Megint belemerültem volna, de a fájdalomtól lüketető lábam visszarántott a valóságba, úgyhogy nagy nehezen sikerült eltolnom magamtól Christ és felemelve mutatóujjamat, megakadályoztam egy újabb akcióját. A kis mohó!
-          Először bemegyünk a fürdőbe és ellátjuk a sebeinket. Utána...
-          Folytatjuk, ahol abba hagytuk. – mosolygott komiszan és a derekamra téve a kezét közelebb lépett.
-          Nem. – olyan gyorsan hervadt le az arcáról a vigyor, mintha azt mondtam volna neki, hogy vasárnaponként macskajelmezben olvasok fel a Bibliából egy idősek otthonában. – Először kitakarítjuk a konyhát. De aztán... – kezemet a vállára tettem és egy gyors, ízelítőnek szánt csókot nyomtam az ajkára.
Mikor elhúzódtam felkapott az ölébe és úgy mentünk el a fürdőig. Legalább tíz percig engedtem a vizet a lábamra, neki pedig kitisztítottam a sebét és egy ragtapaszt nyomtam rá.
-          Már gondolkodtál rajta, hogy hova költözöl? – szólalt meg Chris, megtörve csendet a fürdőszoba csempéjén ülve.
-          Sehova. – jelentettem ki és mielőtt még a felháborodott Chris ellenkezni próbált volna, folytattam. – Gondolkoztam. Először is ha az éjszaka folyamán nem törtek ránk, akkor kétlem, hogy tudják, hol lakom. Másodszor pedig, két hónap múlva nyári szünet. Akkor pedig eltűnök... – itt megálltam és kicsit, tétovázva ejtettem ki a szavakat. – Eltűnünk. Ha gondolod. – mosolyogtam rá bátortalanul.
Chris a két tenyerébe fogta az arcomat és szomorúan csillogó szemekkel nézett rám. A szívem már csak a pillantásától is a többszörösére gyorsult, de olyan közel hajolt az arcomhoz, hogy már szinte dobpergéshez hasonlító ütemmel és hanggal dübörgött.
-          Tudod, hogy mennyire szeretnék, de nem hagyhatom itt a bátyámat, amikor bármelyik pillanatban az életünkre törhetnek.
-          Akkor jöjjön ő is. – vetettem fel és még magamat is megleptem, mennyire szerettem volna, ha beadja a derekát.
-          Nem keverlek még ennél is nagyobb veszélybe. – láttam a jól ismert bűntudatot a szemében és amikor elkezdte elhúzni a kezét egyenesen megijedtem. – Sőt az lenne a legjobb, ha...
Ez volt az a pillanat, amikor az ajkaira téve a mutatóujjamat, elhallgattattam.
-          Ha úgy akarod befejezni, hogy eltűnnél és nem találkoznánk többet, akkor ne is folytasd! – parancsoltam neki, mire a szemeiből eltűnt minden kétely és elvette az ujjamat a szája elől.
-          Ugye tudod, hogy félned kellene? – mosolygott, miközben a kezemmel játszott. – Ezek rossz fiúk.
-          Nem olyan kis jámborak, mint te? – mosolyogtam gonoszan, majd kinyújtottam rá a nyelvemet.
Ekkor Chris felkapott a földről és neki nyomott a falnak. Az ajkai alig pár centire voltak az enyémtől. Éreztem a meleg leheletét a számon. Még levegőt is elfelejtettem venni, miközben ő a két kezemet és engem is a falhoz szorított. Olyan szorosan simult hozzám, mint egy vízes törölköző.
-          Jámbor? – suttogta, miközben az orrát végighúzta az orrom mentén.
Nem bírtam tovább, azonban amikor megakartam csókolni, ő elhúzta a fejét és egy gonosz, féloldalas mosolyt villantott.
-          Nem csoda, hogy olyan könnyen elfogott Dagidög meg Rongyláb. Készséges egy túsz vagy. – ellépett tőlem még mindig diadalittas mosollyal az arcán. 
-          Ezt vissza fogod kapni, remélem tudod. – fenyegettem, miközben elsétáltam mellette és a konyha felé indultam.
Miközben a maradványokat takarítottuk a konyhában, minden alkalmat kihasználtam, hogy kínozhassam az üvegtálam gyilkosát. Gondolok itt a mély lehajlásokra, a pult mosás lassított, „Jessica Simpson-os kocsimosás” szerű mozgás utánzására (enyhe túlzással, kevesebb habbal) és a Chris-hez való „véletlen” simulásokra.
-          Na jó, ez nem fair! – fakadt ki, úgy öt perc „erotikus” takarítás után.
-          Nem értem mire gondolsz. – mosolyogtam, neki háttal a pultot törölgetve.
Nem vettem észre, mikor lépett oda, csak a kezét éreztem, amint az ing alá benyúlva megfogja a derekamat, majd közelebb húz magához. Arcát a hajamba fúrta, majd elsimítva azt az útjából, apró csókokat hagyott a nyakam és a vállam közti bőrfelületen. Amikor elért az államhoz már szinte megsüketültem a szívem dübörgésétől és már csak szaggatottan tudtam venni a levegőt. Azonban mielőtt még megadhattam volna magamat (megint), megszólalt a csengő. Az első gondolatom a két el rablóm volt, de rájöttem, hogy ők valószínűleg se nem olyan okosak, hogy megtalálják a csengőt a falon, se nem olyan udvariasak, hogy használják. Aztán eszembe jutott, hogy valószínűleg Naomi az, aki jött „leellenőrizni” (nem ez lenne az első eset). Éreztem, hogy Chris is megfeszül mögöttem.
-          Nyugi, csak az egyik barátnőm az. – megfordultam és a vállára tettem a kezemet. – Elküldöm és aztán még nagyobb kupit csinálunk. – egy apró csókkal fejeztem be a mondatot, majd ott hagytam a konyhában az elégedetten vigyorgó fiút és az ajtó felé indultam. 
Előre elképzeltem Naomi tiltakozását, amikor kijelentem, hogy nem jöhet be, mert khhmmm.... értitek. Dolgom van. Amikor azonban kinyitottam az ajtót, nem Naomi állt ott.
Helyette egy magas, vékony, bőrszerkós, hosszú, fekete hajú lány. Rögtön felismertem, habár aznap este, amikor a parkban láttam, sötét volt. Chris exe. A felismerés hideg zuhanyként ért.
-          Csá Szöszi. – köszöntött, miközben szánalommal az arcán mérte végig megviselt, jó pár számmal nagyobb ingemet. – Hol van Chris? – kérdezte unottan, amikor megvetéstől sötétlő barna szemei ismét az arcomra tévedtek. 




6 megjegyzés:

  1. Hűhaaa nagyon királylett ;) siess a kövivel de nagyoon

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm ^^ <3 igyekszem! ; )

    VálaszTörlés
  3. na egyrejobb :DDD viszont az a csitri nagyon irritál-.- :DDD ugye tudod?:DDD még a végén én fogom megtépni. feltöröm a bloggered és letörlöm a csajt :DD na köit hamar hamar :DDD ♥ imádtam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy irritál, mert pont olyannak akartam ; P sietek a kövivel like always! : ) <3

      Törlés
  4. Szia!:D
    Szeretem olvasni a blogodat, nagyon élvezetes sztori!
    Ha esetleg benne vagy egy cserében, írj ide üzit: http://www.facebook.com/pages/Cleo-Farelly-Blogjai/214000228737125

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia : ) ezt jó hallani ^^
      Persze, benne vagyok ; )

      Törlés