Jó olvasást! <3
15.
fejezet
-
Ott van a... – kezdtem bele, de a nem
éppen „kellemes meglepetés” elhúzott mellettem és bement a házba egy „Mindegy,
megtalálom.” kíséretében.
-
Oké. – motyogtam bele a levegőbe, majd
követtem a drámakirálynőt.
Chris, aki épp egy adag
trutyit kapart fel a padlóról, legalább olyan meglepettnek tűnt, mint én,
amikor meglátta a vendéget.
-
Jordan. – állt fel a földről. – Mit
keresel itt? – Chris felvette a földre dobott pólóját, minek következtében egy
pillanatra láttam a leplezetlen sóvárgást Jordan szemében. Csak szeretnéd...
-
Gyónni jöttem. – olyan lazán dobta le
magát az egyik bárszékemre, mintha ez nem is az én, hanem az ő háza lett volna.
– Szerinted mégis mit keresek itt? – kérdezte unottan. – Zack küldött.
-
Mit akar? – kérdezte komoran Chris.
Mielőtt Jordan
válaszolt volna, olyan pillantást vetett rám, mintha pusztán a pillantásával ki
akarná törni a nyakamat. Rögtön értettem a célzást.
-
Azt hiszem én megyek és felkapok
valamit. – jegyeztem meg hiányos öltözékemre utalva, kissé kényelmetlenül.
-
Nagyon hálás lennék. – mosolygott Jordan,
olyan őszintén, mint amilyen őszintén anyám mosolygott Chris-re hétvégén (már
amikor mosolygott rá).
-
Jordan! – szólt rá Chris. – Ez az ő
lakása. Lehetnél egy kicsit kedvesebb is.
Mondanom sem kell, hogy
milyen jól esett Chris óvó szavait hallani.
-
Felőlem. – vonta meg a vállát a csaj én
pedig ott hagytam őket, mielőtt még kihúztam volna alóla a bárszéket és a fején
törtem volna össze.
Azonban mivel azt nem
ígértem, hogy nem is fogok hallgatózni, így alig észrevehetően nyitva hagytam
az ajtót. Jó na! Kíváncsi természet
vagyok.
-
Hogy lehettél ilyen felelőtlen, hogy ide
jöttél világos nappal?! – csattant fel fojtott hangon Chris. – Ide vezethetted
volna az üldözőinket. Nem sodorhatom Fay-t még nagyobb bajba. Különben is hogy
találtál meg?
-
Ugyan olyan egyszerűen, mint a kis
Hófehérke elrablóit. – a hangja és a lenéző stílusa egyből anyámat juttatta
eszembe. Ez pedig már alapból egy jól irányzott pofonért kiáltott. „Informatikus barát” mi? Ezért még kapni
fogsz! Gondoltam mérgesen.
-
Fay. – javította ki Chris.
-
Ne már Chris! – csattant fel Jordan. –
Ne mond, hogy kedveled! – nevetett fel egy pillanatra. – Abból, amit elmeséltél
tegnap este, ez a csaj egy elkényeztetett, pénzeszsák... Ó, vagy pontosan ezért
csinálod? Az ujjad köré csavarod és kifosztod, amikor eljön a megfelelő
pillanat?
Vágj
neki vissza keményen! Gondoltam ádázan miközben Chris
reakciójára vártam.
-
Tettem már rosszabb dolgokat is. – a
szavai ezer pengeként szúrtak a szívembe. -Miért küldött Zack? – nem tudom,
hogy mi fájt jobban. Az, hogy nem tagadta a dolgot vagy Jordan idegesítő,
gúnyos nevetése.
-
Azt mondta, hogy este találkozni akar
veled, a Piccadilly Circus-nél.
-
Mikor? – hallatszott Chris hangján, hogy
nem nagyon örül a bátyjával való találkozásnak.
-
Háromkor. Úgyhogy jó lenne, ha
összekapnád magadat. – hallottam, hogy a szék megnyikordult, miközben Jordan
leszállt róla. – Ott találkozunk majd. Ne húzd el sokáig a mókát a szöszivel,
nehogy elkéss! Tudod, hogy Zack nem szereti ha megváratják. A börtön pedig nem
sokat javított a modorán.
Amikor hallottam
becsukódni a bejárati ajtót, még gyorsan felkaptam egy farmert meg egy fehér
blúzt, hogy Chris ne fogjon gyanút és hogy legyen ideje megemészteni a
hallottakat. Gondolataiból az rántotta vissza, hogy beléptem a konyhába.
-
Sajnálom. – nézett rám fakó szemekkel,
aztán fáradt mosoly terült szét az arcán, amikor a ruhámra tévedt a tekintete.
– Az előző viseleted valahogy jobban tetszett.
-
Nekem is. – grimaszoltam, Chris pedig
közelebb jött és derekamra téve a kezét közelebb húzott magához. Homlokát az
enyémhez nyomta. Akármennyire is haragudtam rá, meg a kis „informatikus
ismerősére”, a szívem most is meghazudtolva a józan észt, gyorsabban kezdett
verni. Hülye vérpumpa!
-
Tudom, hogy Jordan nem éppen kedves,
de... – valahogy nem volt kedvem ezt végig hallgatni, ezért csak kihámoztam
magamat a karjaiból és hátráltam pár lépést.
-
Rájöttem, hogy ma délutános vagyok a kávézóban.
– fojtottam belé a magyarázkodást, hogy nekem miért is kellene kedvelnem a
drágalátos, felfuvalkodott exét. – Tudod apu megvonta a zsebpénzt és mivel a
pénzes zsákom véges, így muszáj bemennem. – jegyeztem meg kissé keményebben,
mint akartam.
-
Fay az csak... – nyújtotta felém a
kezét, hogy ismét bevonjon abba az idegesítően ellenállhatatlan „bűvkörébe”, de
elléptem előle.
-
Csak menj el, kérlek. – néztem komolyan
a szemébe, legnagyobb döbbenetemre minden harag nélkül. – Igazad volt.
Túlságosan sok bajt jelentesz az én elkényeztetett kis lelkemnek. – karba
fontam a karomat.
-
Rendben. – jelentette ki Chris vonakodva.
– Ég veled, Fay! – köszönt el, mielőtt becsukta volna maga után az ajtót.
Miután eltűnt, a ház
furcsán csöndesnek és magányosnak tűnt (meg természetesen rumlisnak és
piszkosnak). Felnyaltam a konyhát és a fürdőt is nem mondhatnám, hogy rekord
idő alatt (minden második percben elbambultam Chris-re gondolva), de még így is
egész jól álltam az idővel, amikor már csak a saját hálószobám volt hátra. A
kedvenc válogatás CD-m ment, miközben elkezdtem a káoszból egy kis rendet
varázsolni. Egészen jól ment addig, amíg fel nem csendült Lily Allen Not fair
című száma. Éppen a törött éjjeli lámpám darabjait szedegettem a földről,
amikor észrevétlenül halvány mosolyra húzódott a szám. Aztán egy idő után
elmosódtak előttem a földön heverő villanykörte darabjai. Kellett pár pillanat,
amíg rájöttem, hogy a látászavar a szemembe gyűlt könnyek miatt van. Amikor
pedig tapogatózva az ingébe akadt a kezem, visszatarthatatlanul kitört belőlem
a sírás. Magamhoz szorítottam az inget és felfeküdtem összegömbölyödve az
ágyra.
Mit
hittem? Mit vártam egy tolvajtó, egy pasitól, aki lépten nyomon felrúgja a
törvényeket? Folyamatosan Jordan szavai
visszhangzottak a fejemben. „Ó, vagy
pontosan ezért csinálod? Az ujjad köré csavarod és kifosztod, amikor eljön a
megfelelő pillanat?”
Fogalmam sincs, hogy
meddig feküdtem az ágyon, mint egy szánalmas idegroncs, de mire képes voltam
újra kinyitni a szememet, már alig kaptam levegőt és fájni kezdett a torkom. A
telefonom természetesen akkor csörrent meg. Ez
az én formám. Dörmögtem magamban és gyors kutatásba kezdtem a mobilom után.
Nagy nehezen megtaláltam a nappaliban a kanapé egyik párnája mögött (O.o?). Mia
neve villogott a kijelzőn és habár semmi kedvem sem volt felvenni, azért egy
nagy sóhaj után fogadtam a hívást.
-
Igen? – reménykedtem benne, hogy nem
hallatszik ki a sírás a hangomból.
-
Fay? Olyan fura a hangod. – Na tessék!
-
Jól vagyok, csak kicsit fáj a torkom. –
köhögtem egyet csak hogy megerősítsem a
világ legszánalmasabb és legátlátszóbb trükkjét, a „megfáztam”-ot.
-
Csak le akartam ellenőrizni, hogy jól
vagy-e. – lépett tovább a témától, mintha el is hitte volna.
-
Remekül. – olyan meggyőzőre sikerült a
válaszom, hogy már ijesztően kínos irányba kezdett haladni a beszélgetés.
-
Rendben. – mondta Mia vonakodva. – Akkor
megyek is. Még csak a házidolgozat felénél járok. – Remek, még az is van. - Majd még beszélünk. Szia.
-
Szia. – én voltam az, aki először
kinyomta. Tudtam hogy Mia, akármilyen hozzáállással is, de mindig segített ha
kellet, így most szörnyen éreztem magamat.
Ez volt az a pillanat,
amikor rájöttem milyen szánalmas is voltam az elmúlt... két órában (Igenis sok
az a két óra!). Szenvedtem egy olyan pasiért, aki végig csak kihasznált. Minek?
Ezt már egyszer eljátszottam a Daniel-lel való szakítás után is. Mennyi
elpazarolt idő egy olyan emberért, aki meg sem érdemelte. Újult erővel mentem
el felöltözni a hálóba. A kis „nincs, mit felvennem, de azért szétdobálom a
szekrényt, hátha akad még is valami” után, úgy tűnt, tök felesleges volt rendet
raknom a szobában. Végül egy fekete csőnadrágnál, egy fehér topnál, egy fekete
blézernél és egy fehér sálnál döntöttem (csak hogy takarja azt a gyönyörűen
ívelt bemetszést a torkomnál). Szőke hajamat, egy madárfészekhez hasonló
kontyba csavartam fel a fejem tetejére, a lábamra pedig egy hófehér, ezüst
szegecses Jimmy Choo cipőt húztam.
Amikor
Naomi meglátott majdnem elsírta magát. Soha sem látott még ilyen
felszerelésben. Akarom mondani ilyen „Igazságtalanul ribancosan-szexi”
felszerelésben. Ami azt illeti legalább egy éve én sem láttam magamat. Daniel
előtt azonban ez voltam én. Fay Lawrence, a divatdiktátor.
-
Ez a csenőmanó aztán tényleg jó hatással
van rád. – jelentette ki Naomi széles vigyorral az arcán, miközben
megpróbáltam, kihámozni magamat, a feszülős nadrágomból, a kávézó öltözőjében.
-
Végeztem vele. – jelentettem ki és
reménykedtem benne, hogy Naomi nem kérdez többet.
-
Mert? – Hát igen, mit is vártam?
-
Mert megjelent az exe, és ki is derült
milyen ő igazából. – összegeztem hadarva és ebből valószínűleg Naomi-nak is
leesett, hogy nem szívesen beszélek a történtekről.
-
Tudom én, hogy mi kell neked, kislány. –
jelentette ki cinkos mosollyal az arcán, oroszlánsörényű barátnőm. – Egy jó kis
buli kell neked. Egy ferde este. Egy feszes felső test. Egy nagy...
-
Oké, oké! – fojtottam belé a szót, mert
féltem, hogy mivel folytatná, ha már így belemerült.
-
Meló után hazamegyünk hozzád és
felöltözünk úgy, mint két luxusprosti. – jelentette ki felvillanyozva, miközben
úgy csillogtak a szemei, mint Chris-é, amikor... Nem! Erre nem gondolhatok!
-
Azt hittem, idézem: „Sohasem mennék a
gardróbod közelébe, kislány.”
-
Hé! Ez még akkor volt, amikor még úgy
öltöztél, mint egy megkeseredett könyvtáros. – emelte fel védekezően a kezét. –
De most... úgy gondolom, hogy lehet ott egy-két érdekes darab, ami talán engem
is érdekelhet. – kacsintott rám.
-
És hova megyünk? – kérdeztem, miközben
már a kötényem zsinórjával birkóztam.
-
Az Anaya -ba. – kacsintott rám Naomi.
Az volt London egyik
legexluzívabb helye. Soha sem tudtam hogyan, de Naomi-nak mindig voltak olyan
kapcsolatai, akik be tudtad juttatni bárkit, bárhova. Azonban volt egy kis bibi
azzal a hellyel...
-
De az ott van a... – kezdtem bele.
-
A Piccadily Circus-tól öt percre. –
fejezte be vidáman Naomi, akinek nekem háttal állva, fel sem tűnt a fal fehér
arcom.
Nagyon jóó:)) mint mindig. hamar folytatást te Hitman! <3
VálaszTörlés^^ Örülök hogy tetszett. <3 Hamar hozom te ...! <3
TörlésMa találtam a blogodra, és elmondhatatlanul tetszik*-* Nagyon jól írsz.:DD
VálaszTörlésSiess légyszi a következő résszel mert meghalok.!(:
Igenis ! Sietek ; ) és köszönöm a bókot <3
Törlés